FELSŐNYÉKI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG
“DE AMIKOR ELJÖN AZ EMBERFIA, VAJON TALÁL-E HITET A FÖLDÖN? (LUKÁCS 18:8)



BELÉPÉS
Azonosító:

Jelszó:

Elfelejtett jelszó
Regisztráció





















Luther Márton

PowerPoint bemutató, kattints a képre és várj!











Kattints a képre!


Kálvin János

Jean Calvin 1509-ben, az észak-franciaországi Noyonban született. Tanulmányait a párizsi, orleans-i és bruges-i egyetemen végezte. Hamar megismerkedett Erasmus és Luther tanaival. Teológiai tanulmányait félbeszakítva, apja kérésére jogot tanult. 1533-ban összefüggésbe hozták Nicholas Copnak, a párizsi egyetem új rektorának enyhén protestáns hangú beszédével (állítólag ő írta). A botrány miatt jobbnak látta elhagyni a várost. A következő években teljesen a reformáció mellé állt. Bázelban telepedett le, ahol megírta fő művét, az Institutiót (Institutio christianae religionis - A keresztény vallás rendszere).

Egy rövid itáliai út után Párizsból Strassburgba tartva érintette Genfet, ahol Guillaume Farelnek, a város reformátorának felkérésére részt vett a reformáció megvalósításában. Csak egy éjszakát akart maradni a városban, de Farel maradásra bízta. Szigorú hitvallási ér erkölcsi fegyelem bevezetésére törekedett, de ezt sem a köznép, sem a polgárság, sem a város elöljárói nem nézték jó szemmel. Mivel a város vezetősége nem osztotta Kálvin szemléletét, hogy a hitvallást elutasítók nem vehetnek részt az úrvacsorán, és ezért számos feszültség adódott, távoznia kellett Genfből. Kálvin ekkor még túlságosan tapasztalatlannak és lobbanékonynak bizonyult.

Martin Bucer hívására Strassburgban telepedett le. 1539 és 1541 között részt vett a protestánsok és római katolikusok között folyó hitvitákon, ahol többek között megismerkedett Melanchtonnal is. Ekkor nősült meg, felesége egy áttért anabaptista asszony volt. A genfi egyházatyák a rekatolizálási veszély miatt kétségbeesetten hívták vissza. 140-ben tért vissza Genfbe sok félelemmel és kétséggel. Számos feszültséggel teli helyzetbe került: éveken át élesen szemben álltak vele a város elöljárói, de ellenfelei idővel hitelüket vesztették, és a Tanács mellé állt. Élete végén nagy tekintélynek örvendett. Kitűnő szervező volt, kapcsolatokat épített ki az anglikán egyházzal és támogatta a franciaországi reformációt. Az úrvacsora kérdésében megegyezésekre hajlott: 1541-ben aláírta az Ágostai hitvallás Melanchton-féle átdolgozását (Augustana variata)

Kálvinnak nemigen keltette jó hírét sem saját kora, sem az utókor. Őt vádolták a predestináció tanáért, melyet oly világosan tanított Ágoston, a középkori teológusok többsége és minden reformátor. Őt gyalázták azért, mert része volt a szentháromság-tagadó Szervét Mihály kivégzésében, holott tettéért csaknem minden kortársa hangosan ünnepelte, és ma szentként tisztelt kortársai közül sokan Kálvinnál sokkal kíméletlenebbül üldözték az „eretnekeket”. Azzal vádolják, hogy Genf diktátora volt, holott még hatalma tetőfokán is tekintélye főként erkölcsi, nem pedig jogi alapokon állt. Természetesen nem volt hibátlan természetű, ő maga ismerte be türelmetlenségét és lobbanékonyságát. Genf a korszakban mind erkölcsileg, mind szellemileg páratlan virágzásnak indult. Számtalan tudós és teológus telepedett meg a városban. Kálvin rossz híréért részben a követői okolhatók, mert felborították az általa gondosan őrzött teológiai egyensúlyt azzal, hogy a predestinációnak központi jelentőséget tulajdonítottak, holott Kálvin jóval óvatosabban járt el e tekintetben.



A reformáció 5 jelmondata

Sola Scriptura – egyedül a Szentírás által
Sola Fide – egyedül hit által
Sola Gratia – egyedül kegyelem által
Solus Christus – egyedül Krisztus által
Soli Deo Gloria – Egyedül Istené a dicsőség!




www.felsonyek.ref.hu

Honlapkészítés